Zárás, megvolt a bemutató, mindent elmondtál flottul ment az egész, nem voltál sem túl hosszú, sem túl rövid, de most már valahogy véget kellene vetni az egésznek.
Ha nem fejezed be valahogy, hiába volt az egész, egyszer csak el kell köszönni. Miért utálunk zárni? Többségünk nem kereskedő és nem is akarunk úgy kinézni, mint egy nyomulós ügynök.
Nem akarunk ilyeneket mondani: „Minden dedós látja, hogy ez egy nagyszerű üzlet, neked mi ezzel a gondod?” És sehogyan sem akar vége szakadni a bemutatónak, még mondunk valamit, azután még, csak hogy ne kelljen feltenni a nagy kérdést. KELL vagy NEM KELL?
A jelölt soha sem fogja azt mondani: „Nna hol írjak alá?” Tudni kell valamit, felelősek vagyunk azért, hogy megfelelő tényekkel lássuk el a jelölteket ahhoz hogy intelligens döntést tudjanak hozni, de NEM vagyunk felelősek azokért a döntésekért, melyeket saját életükkel kapcsolatban hoznak.
Tehát mi is volt a végszó? Valami ilyesmi: „…és akkor lehet 100.000 Ft. plusz bevételed, vagy …és akkor kereshetsz 100.000 Ft-ot havonta” PONT
Mi az amit mondhatsz ezután, nem sok:
„És ennyi az egész”
„És a többi rajtad múlik”
„És ennyi az egész, a többi rajtad múlik, mit szólsz hozzá?”
Ennyit és egy szóval sem többet, miután ezek a szavak elhagyják ajkaidat, ZIPPZÁR rájuk, azaz elhallgatsz. Kész, vége.
Milyen válaszokat kaphatsz?
NEM – ez egész egyszerűen azt jelenti NEM, legalábbis most nem.
IGEN – ez a legjobb
Mondj többet, ez jóóó – érdeklődik.
Kérdéseim vannak, ez is jóóó – érdeklődik, tovább lehet lépni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése