Riporter: Úgy tudom Mark, Önnek 200 jelölt volt a névlistáján, amikor elindult ebben az üzletben. Elmondaná röviden a saját történetét az indulásról?
Mark Yarnell: Igen, egészen pontosan 241 fős névlistám volt. Nekem a szponzorom azt mondta annak idején, hogy 2000 fős névlistát kell összeállítani. Mikor eljutottam 89-ig, akkor felhívtam őt, és azt mondtam, hogy ez őrültség, én nem ismerek ennyi embert.
Erre ő azt mondta, hogy vegyem elő a telefonkönyvet, a szakmait is, és ahányszor egy új nevet vagy egy új szakmát pillantok meg, engedjem, hogy a memóriám-ból előjöjjenek az ismerősök nevei. Végül is 241 nevet írtam össze. (Később, amikor már megértettem ennek a lényegét, 1700 nevet tudtam összeírni).
Ami érdekes számomra az az, hogy ebből az elsőre összeírt 241 főből 240 a mai napig nem lépett be az üzletbe, pedig valamennyien ismernek engem. Csak egy lett az üzlettársam, de ez az egy ember ma 1 millió dollárt keres nekem és Renének évente. Ezért aztán nem izgat bennünket túlságosan a többi 240, akik nem csatlakoztak.
Nem úgy, mint az az egy, aki viszont velünk tartott. Ennyi emberrel létesítettünk tehát kapcsolatot, mire azt az egyet megtaláltuk, aki megcsinálta.
Riporter: A napi 30 megszólítás meglehetősen ijesztőnek tűnik sokak számára.
Mark Yarnell: Ijesztő is lehet akkor, ha valaki nem azt az egy mondatos megszólítást alkalmazza, amit mi. Nyilvánvalóan sok a napi 30 ember akkor, ha ennyi embert próbálunk manipulálni, mondjuk egy bemutatóra szóló meghívásra.
De ha személyenként csak 1 percre korlátozzuk a megszólítást, akkor ez nem sok. Ha valaki komolyan érdeklődik, akkor ez elhúzódik 4 percre, amíg odaadja a névjegyét, stb.
Egyébként nem tart tovább az egész 45 másodpercnél, s ha a válasz negatív, akkor megköszönöm az idejét, és azt mondom neki, hogy csak kíváncsi voltam a válaszára.
Riporter: És mi történik akkor, ha igen választ kap?
Mark Yarnell: Akkor azt mondom, hogy most éppen megyek valahová, ezért nincs időm most részletesen be-szélni erről, de elkérem a névjegyét és megígérem, hogy 3-4 napon belül felhívom és megiszunk egy kávét valahol.
Én soha nem adok névjegyet addig, amíg én nem kapok tőlük. Azért, mert ha a névjegyük nálam van, akkor kontrollálni tudom őket, bármikor felhívhatom őket.
Míg ha 30 embernek odaadom a saját névjegyemet, akkor csak 25%-uk az, aki üzenetet mer hagyni az üzenetrögzítőmön, ha éppen nem vagyok otthon, amikor hív. A többi elvész, ezért jobb, ha én hívom fel őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése