A kétségbeesés.
Van egy barátom, Lídia, akinek az első nagyobb befektetése a vállalkozásába az elszántság volt.
Azt mondta: „A gyerekeim éhesek, muszáj, hogy ez a dolog működjön. Mihez is kezdenék, ha nem jönne be?”
Ezért hát befektetett a vállalkozásába, amely olyan terméket forgalmazott, amiben ő is hitt, 1 dollárt. Az 1 dollárt szórólapokra költötte, hogy eladhassa azt a terméket, amelyet a nagykereskedőtől vett meg, és továbbadta a fogyasztóknak.
Bill Bailey barátom tizenévesen ment Chicago-ba, amikor befejezte a középiskolát. Az első munkahelyén éjjeliőrként dolgozott.
Megkérdezték tőle: „Bill, mi vehetett rá, hogy elmenj éjjeliőrnek?”, ő pedig azt felelte: „Az éhség”.
Ha az ember éhezik, akkor bármilyen munkát elvállal. Muszáj dolgoznia valahol akár éjjeliőrként is.
Évekkel később Bill megkapta a Horatio Alger díjat, gazdag, hatalmas, és az egyik legjobb életstílusú ember, akit csak ismerek. De az első állásában éjjeliőr volt.
A kétségbeesés nagyon erős ösztönző lehet. Amikor azt mondja magának az ember: muszáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése