Részlet a szerző Living with passion (Élj szenvedélyesen) c. könyvéből
A POZITÍV HOZZÁÁLLÁS megőrzésének egyik leghatékonyabb módja az, hogy ha pozitív kérdéseket teszel fel magadnak. Olyan kérdések ezek, amelyek ráirányítják figyelmed a lényegre és segítenek a cselekvésben. Íme, közülük három, amely - tapasztalatom szerint - különösen hatékonyan fejleszti a pozitív gondolkodást, és erősíti a lelkesedést:
1. kérdés: MI A JÓ EBBEN?
Bármilyen helyzetben vagy is, erre a kérdésre mindig megtalálod a választ! Lehet, hogy kezdetben nehezen megy, de csak gyakorlat kérdése.
Egyszer Anthony Robbins Nemzetközi Kutatóintézetének munkatársaként egy előadást kellett tartanom San Franciscoban , ötven független gazdasági képviselőnek pontban reggel 7 órakor. Két és fél óra kellett, hogy a székhelyemtől odaérjek. Oké, napkeltekor elindultam, s meg is érkeztem a helyszínre, ahol 12 ember várt rám.
Nem 50, csak 12!
- Rendben - mondtam magamban -, most nézzük meg, mi ebben a jó? Az egóm zúgolódni kezdett: “Hajnali 4 órakor felkelni, töksötétben, hidegben, nedves időben két és fél órát kocsikázni és aztán csak 12 ember vár... hát, ebben aztán nincs semmi nagyszerű!”
Tapasztalatból tudtam, hogy ilyenkor mi a dolgom: újra fel kell tennem a kérdést, mégpedig nyomatékosabban és figyelmesebben.
Igen, hangosan újra feltettem magamnak a kérdést.
És ezúttal megértettem, mi ebben a jó: lehetőségem nyílik arra, hogy egy tucat embert inspiráljak a lelkesedés, a boldogság és a siker újabb állomásainak elérésére - s ha nem lennék itt, elszalasztottam volna ezt a lehetőséget.
Megvolt a válasz, ám egy érdekes dolog történt - és ez száz esetből kilecvenkilencszer megismétlődik -, ugyanis a “mi ebben a jó?” c. kérdésre válaszként egyszerre több dolog ugrott be.
Egy 12 fős csoportban személyesebb a légkör. Mindenkire személyes figyelmet tudok fordítani, több idő jut az előadás részleteire, s ezáltal jobban felkeltem a hallgatóság érdeklődését.
Hatékonyabb csoportszellem alakul ki, a jó kapcsolat viszont hatékonyabbá teszi 2-3 hetes közös munkánkat, ami nehezebben valósulna meg egy nagyobb létszámú csoportban... most mélyebbre és magasabbra juthatunk, s így jobb együttműködés alakul ki a csoport és köztem.
Továbbá az egyes emberek között, ami mindig igazi teammé kovácsolja őket... akkor viszont tudható, hogy hazatérve ezek az emberek tovább adják ezeket az impulzusokat, és ez a láncreakció geometriai haladványként terjed, míg végül százak, ezrek csatlakoznak hozzá, holott én csak 12 emberrel találkoztam..., milyen csodás lehetőség ez életcélomat beteljesíteni, és ez teljesen felvillanyoz...
Ez a lényeg.
A “Mi ebben a jó?” c. egyszerű kérdés járulékos haszna még az is, hogy az ember úgy érzi, van miért hálásnak lennie. És mindez az “igazi” válaszon túl!
(A másik két kérdés pár nap múlva, ha még nem tetted meg, iratkozz fel a blogkövetőre és értesítést fogsz kapni valahányszor új bejegyzés kerül a blogba)
